Időutazás.

Ezzel jellemezném a mai napomat.

Illatok kavalkádja. Az emlékeké. Mennyi régi történés éledt újra bennem. Mintha újra ott lennék, és újra átélném. Egybevegyülve az illatokkal érzem azt, amit akkoriban. Átjárja egész testem.

Mennyi különböző illat van és mindegyik egy emléket hordoz magában. Ahogy sétálsz az utcán, megcsap a tavaszi lágy szellő, a virágok édeskés illata, s ahogy tovább haladsz a járdán, nem messze tőled az utat újítják fel és érzed a kátrány szagát.

Vagy épen egy motor robog el melletted.

De érezheted a napsütést, a jó kedv illatát, a boldogságét. Érezheted a barátságot, a szerelmet, az igazságot, a hazugságot. Érezheted a fáradtságot, a bánatot. vagy egyszerűen érezheted az esőt, a lenyírt fű illatát. Érezheted, és minden egy pillanatot őriz magában. Azt a pillanatot amikor ott voltál és érezted azt a különleges illatot.

Ma éreztem. nem egyet. nem kettőt. többet. éreztem a múltat a hátam mögött, éreztem mellettem, éreztem magamban. belőlem áradt a múlt illata vagy épen a szaga. fájt. fájt újra érezni. újra ott voltam messze a jelentől.

Időutazás.

Ezzel jellemezném a mai napomat.